Interjú Barwanietz Melinda Bezerédi Grafik-Design művésszel
Minden művész saját lelkébe mártja ecsetét, és saját szívét viszi a vászonra.

-Henry Ward Beecher-

Montázs magazinban

Ha megnézünk egy képet, festményt, először a színek, formák világát fedezzük fel. Elgondolkodunk, az alkotó mit szeretett volna bemutatni alkotásán keresztül. Van olyan mű, ami mélyen megérinti lelkünket és ekkor már felébred bennünk a gondolat: milyen személyiség, milyen ember lehet. Milyen érzések, milyen hangulat, milyen atmoszféra vette körül, miközben készült a festmény. Barwanietz Melinda Bezerédi képei megadják ezekre a kérdésekre a választ, hiszen barátságos, közvetlen, kedves személyisége átsugárzik a rendkívül szép, finoman elegáns művein keresztül.

Barwanietz Melinda Bezerédi grafikusművész

Teljesen új technikát hozott létre. A Magyar Hospice Alapítvány tulajdonában van két grafikai alkotás a művésznő munkáiból. Számos hazai és nemzetközi kiállítása volt. Alkotásai magángyűjtők tulajdonában vannak Magyarországon, Németországban, Amerikában, Svájcban, Angliában, Indiában… A Princess szálloda megnyitása alkalmából felkérték a művésznőt harminc darab grafikai alkotás elkészítésére. 2016-ban elnyerte az Art Contemporain International Award díját a franciaországi Point de Roide- ban.

Kedves Melinda!

Szeretettel köszöntelek! Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak. Hol születtél? Mi motivált, amikor hivatásul a képzőművészetet választottad?

1956-ban születtem Zalaegerszegen. Hétéves koromban költöztünk Budapestre, ahol általános és gimnáziumi tanulmányaimat végeztem. Már kisiskolás koromban kezdtem rajzolni, nagy érdeklődéssel. Otthon körülvett a sok – sok papír, ceruzák.

Édesapám sok tervezői munkát végzett papíron. Nálunk csak grafikai alkotások voltak, festményeket nem vásároltunk. Talán innen van a nagy rajz szeretet, szenvedély.

Milyen tanulmányokat folytattál, ki volt a legösztönzőbb tanáraid közül?

Érettségi után szerettem volna magasabb szintű képzőiskolába járni, de a múlt rendszer ellenállása miatt, nem is álmodhattam, hogy felvesznek. Így csak kétéves, rajz-iskolát végeztem, ahol megtanultam az alapelveket. Itt Németországban tanulhattam, magasabb, erősebb szintű képzőiskolát, amire nagyon büszke vagyok. Legfőbb alapelv volt a formatervezés papíron, száraz krétával, ceruzával. Festészettel nem foglalkoztunk.

Teljesen új technikát hoztál létre, mesélnél erről?

Új technikára voltunk ösztönözve tanulmányaim alatt.  Szigorúan mondva, tanítva, nevelve, bennünket arra, hogy ne azzal a technikával tervezzünk, dolgozzunk, amit alapelvként tanultunk. Próbáljunk abból a technikából, új technikát fejleszteni, így érhetjük el a célunkat, sikeresen.

Háromévi kísérletezés után, ami igen sok – sok papír elvesztéssel járt. A „hirtelen-lendületes” krétaforgatás munkafolyamatom, megtiltotta a javítást, radírozást, hogy a papír tiszta maradjon, minden nyoma nélkül. Jelképesen látni kell azt a sikeres formalendületet, minden irányban, fókuszolva, perspektivikusan. Sokszor emblematikus összhangban, légies, minimalista alkotások jönnek létre, ami sokszor a „véletlennek” a csodája is.

Általában hideg színekkel dolgozom, kerülöm a meleg, őszies színeket, mert csak hideg színekkel lehet, elegáns képet és térterületet tágítani, ami fontos a mai modern lakásokban.

(A minimalizmus (vagy minimal art) több modern művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve. Mindegyik művészeti ágban közös jellemzője, hogy az alkotók a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek műalkotásaikat létrehozni. A formák és a színek letisztultak, egyszerűek, amiből a stílusirányzat neve is ered.)

Képeid hangulata, tónusai szinte allegorikusak a néző számára. Milyen érzéseket, gondolatokat közvetítesz a közönség felé?

Ha krétát veszek a kezembe, előttem a tiszta, fehér grafikai papír, intuícióval, mély kíváncsisággal lendül a kezem, azzal a konkrét gondolattal:  – Most vajon milyen forma jön létre, sikerül vagy nem sikerül? Mindig igen nagy kihívás nekem.

Számos kiállítás kezdeményezője és szervezője voltál. Elmondanád melyik volt a legemlékezetesebb számodra és miért?

A HELLO BUDAPEST! kiállítás 2019-ben.

Megszerveztem magyar és külföldi alkotóknak azzal a céllal, hogy Magyarország ismerkedjen külföldi alkotókkal, és külföldi alkotók Magyarországgal.

Éveim során, – külföldi útjaim által – sok- sok külföldi alkotóval találkoztam, akik még nem jártak Magyarországon. Hozzám fordultak, azzal a kéréssel, hogy egy kiállítás céljával, szeretnék Magyarországot megismerni, és magyar alkotókkal kapcsolatba kerülni. Örömmel és büszkén teljesítettem a kívánságukat. Igen nagy örömmel, pozitív érzéssel tértek vissza a külföldi alkotók hazájukba. Sajnos tapasztalom, hogy Magyarország kapuja, még nem nyílt meg teljesen. A magyar alkotóknak szeretnék segíteni, hogy lehetőséget kapjanak, külföldi alkotókkal kapcsolatba lépni.

Színek és formák a művészetben – Győr – 2018. szept. 11.

BEZERÉDJ-KASTÉLY

Csoportos képzőművészeti kiállítás

A kiállítás kezdeményezője és szervezője:

Bezerédy Melinda és F. Csapó Irén

 

2016-ban elnyerted az Art Contemporain International Award díjat.

Mesélnél erről, kik nyerhetik el, milyen szempontok alapján ítélik oda a díjat?

Életemnek a legnagyobb csodája, álmomban sem mertem volna reménykedni, mert Franciaországban volt, és Franciaország soha nem adott díjat Németországnak, vagy Németországban élő alkotónak. Húsz alkotó közül nyertem el. Szakemberek zsűriztek, a még ismeretlen, nem látott technikám nagy figyelmet keltett bennük.

Kezdő, amatőr festőknek milyen tanácsot adnál tevékenységük kibontakoztatásához?

Sok – sok gyakorlat, türelem, saját egyéni technikát fejlesszen, kerülje a „tömeg” koncepciót, ami a legfontosabb.

Jelenleg milyen képen dolgozol. A közönség legközelebb hol láthatja alkotásaidat?

Itt Németországban több felkérésre dolgozom.

Budapest, Győr, Bécs, Svájc, Portugália hívott az idei kiállításokra, amire most készülök.

Pár szóval beszélnél a családodról, mit szeretsz még csinálni a festésen kívül?

Németországba jöttem férjhez egy németszármazású repülő mérnökhöz, 1977-ben kislányom itt született Mannheimben, és itt Heppenheim városában élünk, közel Frankfurthoz, saját házunkban, nagy kerttel. Sok levendulám van, abból készítem a „csoda kozmetikai” krémeimet, huszonöt éve már. Nekem ez a legnagyobb hobbim, a kísérletezés, mindig újabb recepteken dolgozom. Kíváncsian, mert az vagyok, iskolás korom óta. Szeretek kutatni új dolgokat. Kedvenc tantárgyaim voltak a kémia, biológia, a rajztan mellett. Örökmozgó gyerek voltam és vagyok. Nagyon szeretem az operákat is, ez is nagy szenvedélyem.Sokszor opera hallgatás közben alkotok, mélyebbre visz a gondolatokban.

Köszönöm szépen a beszélgetést. Sok sikert kívánok.

Lakatos Ilona



hagyományőrzés.eu >>